Útravalók...
Az út nem csak a nagy döntésekből áll. Néha egy történet, egy kép vagy egyetlen mondat is képes új irányt mutatni. Az Útravalókban olyan gondolatokat osztunk meg, amelyek megállásra, ránézésre és továbbindulásra hívnak. Az útravalóink megtalálhatók a közösségi oldalunkon is, melyet itt eléhetsz és az útravaló címére klikkelve az eredeti bejegyzést is mgnézheted és kedvelheted:
A mesékben a sárkány ritkán jelenik meg ok nélkül.
Mindig őriz valamit.
Egy királykisasszonyt.
Egy forrást.
Egy kincset.
Egy kaput.
Talán a mi életünkben is így van. Lehet, hogy nem maga a sárkány a legfontosabb kérdés. Hanem az, hogy mit őriz előled, neked, belőled. Talán egy régi álmot, egy döntést, egy kimondatlan szót, egy határt. Vagy éppen azt az embert, akivé válhatnál.
A mesék hősei nem azért indulnak el, mert nem félnek a sárkánytól.
Hanem mert tudják, hogy a túloldalon valami fontos vár rájuk.
És a Te sárkányod mit őriz?
Egyszer volt, hol nem volt...
Valahol a küszöbön innen és túl.
Útravaló 6
A hős nem azért indul el, mert nincs benne félelem. Hanem mert van benne valami, ami erősebb nála.
Mindannyiunkban ott él a hős, aki egyszer csak útra kel.
Van, hogy önként indul.
Van, hogy az élet indítja útnak.
És van, hogy egyszerűen nincs más választása.
A félelem szinte mindig ott van.
Mégis van valami, ami erősebb nála.
Az a belső hang, amely azt súgja:
így már nem mehet tovább.
Talán egy munkahely.
Egy kapcsolat.
Egy szokás.
Egy régóta halogatott döntés.
Vagy egyszerűen az érzés, hogy elakadtunk.
És ekkor kezdődik az út.
Jönnek a próbatételek.
A döntések.
A határhúzások és a határátlépések.
És közben valami észrevétlenül megváltozik bennünk.
A mesékben ezt nevezik átalakulásnak.
Amikor a hős nemcsak eléri a célját,
hanem maga is mássá válik.
Érettebbé.
Bátrabbá.
Önazonosabbá
Mert a hős sem félelem nélkül indul el.
Csak megteszi azt a bizonyos első lépést.
Egyszer volt, hol nem volt...
Valahol a küszöbön innen és túl.
Útravaló 3
A legnagyobb ajándék nem az, amit az üveghegy túloldalán találsz, hanem az, akivé útközben válsz.
"Az Üveghegyen innen és túl, ahol a kurtafarkú malac túr…" A mesék szerint, ha idáig eljutsz, megkapod mindazt, amire a szíved mélyén vágysz. Csakhogy az Üveghegyre feljutni nem könnyű. Csúszik, újra és újra visszaesel. Néha már azt hiszed, közel vagy a csúcshoz, aztán egyetlen rossz mozdulat, és ismét az alján találod magad. Ismerős érzés? Hányszor fogadjuk meg, hogy most másképp lesz, mégis ugyanott kötünk ki?
Talán azért, mert az Üveghegy átlátszó. A legnehezebb akadályok nem azok, amelyeket messziről látunk, hanem azok, amelyek olyan áttetszők, hogy csak a zúzódásokból vesszük észre: megint ugyanannak mentünk neki. Lehet egy régi félelem, néhány pusztító mondat, amelynek ereje évek múltán is gyomorszájon vág, vagy egy fájdalmas történet, amelyet újra és újra elmesélünk magunknak.
Az Üveghegy nemcsak azt próbálja meg, milyen kitartó vagy. Azt is, hogy képes vagy-e más szemmel nézni arra, ami eddig körülvett. A csúcsról nézve a táj ugyanaz, mégis másként látod. Nem a világ változott meg, hanem te útközben. Talán ez a mesék legnagyobb titka. A jutalom nem csupán a királyság, a királykisasszony vagy a kincs. A legnagyobb ajándék nem az, amit a hegy túloldalán találsz, hanem az, akivé útközben válsz.
Ha valódi változást szeretnél, van egy rossz hírem: az Üveghegyet nem lehet kikerülni. Előbb-utóbb mindannyian ott állunk a lábánál. A kérdés csak az, hogy elindulsz-e felfelé, vagy még egy ideig körbejársz alatta. Jó utat kívánunk neked!
Útravalók 5
Apák napján nézzünk bele a tarisznyánkba.
A mesékben sokszor az apa indítja útnak a hőst. Az elindulás pillanata mindig nehéz. Az apa elengedi a gyermek kezét, de nem engedi el a lelkét.
Mit vittél magaddal az útra?
Egy mondatot? Egy mozdulatot? Egy hitet önmagadról? Egy csendes jelenlétet?
Vagy éppen valamit, amit csak most, felnőttként kezdesz megérteni?
"Nem adhatok neked mást, csak a hamuban sült pogácsámat és az apai áldásomat, de az elkísér téged a világ végére is, és megvéd minden bajtól."
A hamuban sült pogácsa az ősi, megtartó szeretet jelképe. Nem látványos, nem nehéz, elfér egy apró tarisznyában – mégis életet ment, amikor a hős elfárad.
Lehet egy szigor mögött megbújó féltés
Útravaló 2
A leghosszabb út sokszor nem a hét mérföld. Hanem az első lépés.
Vannak időszakok az életünkben, amikor egyetlen lépés megtételéhez is évekre van szükség. Máskor pedig olyan hosszú utat járunk be rövid idő alatt, amiről korábban azt hittük, egy élet is kevés lenne hozzá. A hétmérföldes csizma nem varázseszköz. Annak a jelképe, hogy amikor valóban készen állunk elindulni oda, ahová a vágyunk hív, az idő és a tér mintha megnyílna előttünk. A legnehezebb felvenni a csizmát, elhagyni a megszokottat, és rálépni az ismeretlen útra. De ha ezt megteszed, az út egyszer csak kiegyenesedik, az idő ólomsúlya lepkeszárnnyá könnyül, és a hét mérföld egyetlen pillanat alatt valósággá válik. Onnantól pedig bármi megtörténhet. Ne azt mondd, hogy majd egyszer. Ne azt, hogy holnap. Nézz csak körül… a hétmérföldes csizmád talán már most is ott vár a sarokban.
Útravaló 4
A mesékben a sűrű erdő soha nem véletlenül kerül az útba.
Ott kezdődik az, amit nem lehet kikerülni.
Ott nem működnek a régi térképek.
Ott nem tudod előre, mi vár rád.
És talán éppen ezért vezet át rajta minden hős útja.
Az életünk során mi is sokszor egy küszöbön találjuk magunkat.
Mögöttünk az ismerős utak.
Előttünk a sűrű erdő.
Ahol már nem működnek a régi térképek.
Ahol nem tudjuk előre, mi vár ránk.
De valamiért azt is tudjuk, hogy nem maradhatunk ott, ahol eddig voltunk.
És talán a történet éppen itt kezdődik.
Egyszer volt, hol nem volt...
Valahol a küszöbön innen és túl.
Útravaló 1